Hírek, események

A PÁKOZD-PÁTKA-SUKORÓ TELEPÜLÉSEK ÁLTAL ÖLELT TERÜLETEN, 1848. SZEPTEMBER 29-ÉN LEZAJLOTT, GYŐZTES CSATA TISZTELETÉRE

A JELENTKEZÉSI LAP letölthető ITT!

a Pákozd-Pátka-Sukoró települések ölelte háromszögben, 1848. szeptember 29-én lezajlott, győztes csata tiszteletére

105 évvel ezelőtt, 1916. szeptember 15-én, a Comen-i fennsík, egy dolinájában két nehéz gránát robbanásakor vesztette életét Pour Gyula a székesfehérvári 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred századosa és közel 40 honvédje.

Kitartásának, katonai tudásának és helytállásának elismeréseképpen a hadiékítményes Katonai érdemkereszt III. osztályával, a Vaskoronarend III. osztályával és a Signum laudissal is kitüntetett honvédtiszt halálnak híre gyorsan terjedt katonái között.

Az ezred részére maga József főherceg, valamint a hadosztály parancsnoka, Somorjai báró Lukachich Géza császári és királyi altábornagy is részvétét fejezte ki.

„Pour Gyula 17 ik honvédgyalogezredbeli százados hősi halála alkalmából József főherceg a következő táviratot küldte a 17. honvédgyalogezred parancsnokságához: „Mélyen megindulva értesülök hős bajtársam, Pour százados hősi haláláról. Igaz szívből osztom az én vitéz 17. ezredem gyászát és bámulattal gondolok mindig azokra, akik életüket áldozták fel ügyünkért. József főherceg.“ – Tolnavármegye és a Közérdek, 1916-09-28 / 66. szám, 273. oldal

1916. szeptember 18-án ideiglenesen a St. Daniel-i temetőben helyezték nyugalomra, de még 1916 októberében Székesfehérvár saját halottjaként ismerte el és a Hosszú temetőben helyezte örök nyugalomra.

Síremlékét valószínűsíthetően, katonatársa a 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred főhadnagya, Földes Szabó János készítette. A síremlék egy katonát formál meg domborműként, a bal felső sarokban pedig az I. zászlóalj parancsnokának arcképét láthatjuk, szintén domborműként.

A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete a 17-es Székesfehérvári honvédek a Doberdón címmel, 2008-ban egy hiánypótló kiadvánnyal emlékezett meg a Doberdó-fennsík embertelen harcairól, és állított méltó emléket az első világháború hősi halottainak.

A Katonai Emlékparkban, a XX. századi háborúk emlékpontján felállított világháborús barakkban fotó is őrzi az emlékét.

Az 1848. évi, reménytadó győzelem, a pákozd-pátka-sukorói csata tiszteletére 2021. szeptember 25 – 29. között kerül megrendezésre 12. alkalommal a Honvédfesztivál Pákozdon, a Katonai Emlékparkban.

A járványhelyzet miatt megkésve, kedden ünnepelte huszonöt éves fennállását a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete. Az egykor 25 taggal megalapított társaság mára közel 170 fővel működik, aktív szerepet betöltve az ifjúság honvédelmi nevelésében, valamint a hazafiasság és hazaszeretet értékeinek továbbvitelében.

•  STETTLER ZSUZSANNA
•  SIMON ERIKA

 2021.08.31. 17:23

A Városháza Dísztermében számos vendég – köztük dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter – méltatta a civil szervezet tevékenységét, és elismerések átadására is sor került.

Bővebben >>>

Nagy reményeket tápláltunk amikor kiírtuk az augusztus végére tervezett egynapos kirándulásunkat. Nem készültünk messzire, szerettük volna, ha egy kellemes délutánon és estén felfedezzük a Velencei-tókörül a Hadik kastélyt, a Gárdonyi Géza Emlékházat, a Vörösmarty Mihály emlékházat, jót beszélgetünk finom falatok és jó borok társaságában a Vörösmarty pincében, majd egy remek színházi, zenei élménnyel koronázzuk meg az estét a Csajághy Laura Színpadon Kápolnásnyéken, miközben együtt örülünk a 100 Tagú Cigányzenekar művészetének.

Ez sikerült, de csak nagyon kis részben.

Mert: mindössze 11 fő jelentkezett a 170 fős tagságunkból, és a többi meghívottból. Meglehetősen rosszkedvű lettem az eredmény láttán, aztán Papp Pistával külön, külön, de egyszerre gondoltunk egy nagyot, majd telefonon egyeztettünk. És: kilencen nekivágtunk a kirándulás napján az estének, találkoztunk a Szent Orbán Vendéglőben és kiváló vacsora mellett jól kibeszéltünk magunkból örömeinket, a nagyvilág mindennapi dolgait. Utána gyerünk Kápolnásnyékre, megtaláltuk autóink, majd a magunk helyét, és vártuk a zenei élményre.

Amit meg is kaptunk, mégpedig csudás 105 percben. A száztagú nem volt száztagú, de mégis fantasztikus élményben részesítettek bennünket. A bevezető próza után Rossini nyitányával indult a zenei fergeteg, amelyben hallhattunk cigányzenekarra átírt klasszikusokat, cigányzenét, magyar nóta- és népdal feldolgozásokat.

Elképesztően jó volt hallani a többi között Brahms első, ötödik- és hatodik magyar táncát, jól szólt a Hullámzó Balaton tetején című népdal, a Monti csárdás két vállra fektetett, lenyűgözött, a csúcsot pedig Dinicu Pacsirta című örökzöld virtuóz darabja jelentette. A három tenor előadásában, ami nem ének, hanem három hegedűs fület, szájat nagyra nyitó „hegedűpárbaja” volt, a cimbalom egyenrangú pergése közepette. A Most kezdődik a tánc klasszikusa nem a kezdetként, hanem a befejezés perceiként teltek el. Bár gondoltuk, van az a taps, ami ráadást csikar majd ki a színpadon lévőkből, de ez most nem következett be. Na ja, Oláh Laci sem volt velünk…

A lényeg remek estét tölthettünk együtt kilencen. A tanulság: sajnálhatja mindenki, aki nem jött velünk, mert hihetetlen élményből maradt ki. De hát most így jártak(-tunk).

Majd legközelebb…!(?)   

/Silye S./