Szikora János esetei Hraballal, a Három nővérrel, Aczél Györggyel
A Nyitrai úti Közösségi Házban folytatódott a Fecsegő, avagy Kinn, padon című est. A második alkalommal Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója volt a vendég.
A jogász doktor, színházi igazgató rendező Jászai Mari díjas, Érdemes művész, de a magáénak mondhatja a Nádasdy Kálmán díjat, valamint a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje elismerést. Elmondta, ezek jóleső visszajelzések arról, hogy jól végzi a munkáját. Hallhattuk: édesapja bádogos volt, az első csalódást akkor jelentette az amúgy jó kisfiú János nevű gyermeke, amikor nem bádogos, hanem jogász lett, majd a még nagyobbat az, amikor a jogi pálya helyett a Színház és Filmművészeti Főiskola felé vette az irányt. Olyan társakkal végzett itt, mint Almási Tamás, Jancsó Miklós, Koltay Gábor és a többiek. Fiatalemberként itt természetesen világmegváltó terveik voltak, míg a jogi egyetemen hétfőnként azt lesték, hogy társukat, Demszky Gábort megverték-e a hétvégén valamelyik tüntetésen, vagy sem…? Kézről kézre jártak a rendszerváltás előtt bő 10 évvel már a szamizdatok, izgalmas időszak volt. A kérdésre, mi szerint ő aligha tartozik a hisztis rendezők közé, meglepő választ kaptunk.
– Kezdetekben az voltam, előfordult, hogy Harkányi Endréhez hozzávágtam a szövegkönyvet. Érdekes, egy színházi világosító szavai után nyugodtam le, aki, amikor szintén hisztiztem, a vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Kisfiam, nem tudod, hogy ez csak játék”…
Pécs, Győr, Miskolc, Eger, Vígszínház, Szolnok, Pécs, Szeged, a budapesti Nemzeti Színház, ismét Szolnok, az Új Színház és Székesfehérvár voltak eddigi állomásai. Volt, ahova magától ment, volt, ahova hívták, volt, ahova küldték. Győrben Rajk Lászlóval dolgozott együtt, és az egyik Hrabal rendezése a csehszlovák nagykövetnél kiverte a biztosítékot, Kádár Jánoshoz került az ügy, aki utasította Aczél Györgyöt, hogy vizsgálja ki, mi történt, és intézkedjen. Aczél Győrben magához hívatta Szikorát, és közölte:
– Szikora elvtárs, döntse el, mi akar lenni: börtönlakó, vagy rendező. Ha nem a rendezőt választja, garantálom a börtönt. Kap egy hetet a döntésre…
Szikora János rendező akart lenni. És Miskolcra küldték.
– Nem volt könnyű időszak, hiszen a megyei pártbizottság első titkára az iszonyúan keménykezű Grósz Károly volt. A vasmarok a színházra is érvényes volt. Ott rendeztem a legjobbnak ítélt Shakespeare Rómeó és Júlia előadást, Budapesten is rábólintottak, így maradhattam a színházi munkámnál.
Ami Székesfehérvárt illeti: előbb a színház tisztasága fogta meg, aztán a város történelme. Még a 2012-es bizottsági meghallgatásán meghökkentette a tagokat, hogy ő a színház mellett a város történelmét is szeretné felépíteni. Persze, hogy örömmel láttak neki Matuz Jánossal együtt a csodának, a Koronázási Szertartásjátékoknak. Ha nem is őt választják meg márciusban az új pályázat kapcsán ismét igazgatónak – bár természetesen szeretne maradni, és folytatni azt, amit elkezdett -, akkor is folytatná ezt a történelmi sorozatot. A felvetésre, mi szerint Csehov Három nővérétől úgy félt, mint a tűztől, mégis mindjárt hat nővért rendezett, elmondta:
– Azért, mert különböző korokat különböző emberek bőrébe bújtattam. Hiszen az ember rendre rácsodálkozik, ha eltelt az életéből, 10, 30, 40, 50 év, hogy jé, már itt tartok, és még nem is éltem…
A nagyon is tisztelhető, szerethető embernek megismert színházigazgató beavatott a magánéletébe is, beszélt négy feleségéről, 4 gyermekéről, és bár a kisebbik még csak négy és fél éves – bármi lehet belőle -, de a nagyok nem a színházat választották életcélul.
És persze, igen, van benne a drukk a következő ciklus miatt, de ha mégsem mellette voksolnak, akkor is emelt fővel távozik Székesfehérvárról.
Alighanem sokan vagyunk úgy, hogy szeretnénk továbbra is Fehérváron látni Szikora Jánost – emelt fővel…
Szöveg: Silye Sándor
Fotó: László Tibor és Kollár Endre