Bár az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről rendszeresen tartanak megemlékezéseket a megyeszékhelyen, Székesfehérvár „saját mártírjairól, a Haleszi felkelőkről eddig méltatlanul kevés szó esett. A hősök azonban méltók az utókor megbecsülésére. De mi is történt a városban 1849. nyarának utolsó napjaiban? A 19. század közepén különös láz terjedt Európában. A szabadság láza volt ez, amely 1848. -ban magával ragadta a magyar nemzetet is. A pesti események hírére március 16-án a Fekete Sas fogadóban gyűlt össze a fehérvári ifjúság. Felolvasták a 12 pontot, elszavalták a Nemzeti dalt. Népgyűlésen köszöntötte a polgárság a forradalmat, nemzetőrséget szerveztek és hamarosan új önkormányzat állt a város élére. Valamennyi székesfehérvári polgár vállalta a hadiszolgálatot. Szeptemberben már tettekkel is bizonyíthatták hazafias érzésüket, a pákozdi csata után megfutamodó Jellasics hátrahagyott és a városban garázdálkodó őrseregét sikeresen lefegyverzik. 1849. elejére a város a császáriak kezére került, s a polgárokat keserves feladat elé állította a csapatok ellátása, a katonák garázdálkodása. S ez év nyarán végveszélybe került a szabadságharc ügye is…
Néhány nappal az augusztus 13-i világosi fegyverletétel előtt, 10-én történt a Budai út térségében a Halesz parki felkelés. Mi válthatta ki? A végső elkeseredés, a lehetetlen megkísértése, a szabadság ügyét feladni nem tudó és nem is akaró polgárság elszántsága vezethetett a fegyveres felkeléshez? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a fehérvári polgárok bizonyították: hívek maradtak eszményeikhez, a hazához és a szabadsághoz. Végül győzött a Buda felől érkező idegen túlerő. A bosszú iszonyatos volt. A gyújtogatással, letartóztatásokkal, hadisarccal sújtott városból hat polgárt a park fáihoz kötözve megkínoztak, majd a hírhedt Új Épületben puskapor és golyó általi halálra ítélték és kivégezték valamennyiüket.
A Halesz parki emlékoszlopnál ünnepi beszédében Vargha Tamás, Székesfehérvár város tanácsnoka elmondta: amikor 1849. október 6-án a császári és cári önkény végzett Aradon a magyar szabadságért küzdő hadsereg főtisztjeivel, addigra Székesfehérvár már két hónapja gyászolta mártírjait. A város polgársága a mártírok nevét kőbe vésve 1888. augusztus 15-én emlékoszlopot állított hőseinek. Az oszlop csúcsára valamivel később, 1909-ben készítette el magyarság vezérlő totemmadarát bronzba öntve Bory Jenő szobrászművész.
A kőbe vésett nevek, a szabadságharc mártírjai idővel kissé homályba vesztek. Ezért emlékeznünk kell!- hangsúlyozta a képviselő. Ne csak a kő, de emlékezetünk is őrizze a hősök, Havelka Ferenc, Hübner András, Kuczka Mihály, Gáncs Pál, Uitz Ignác és Varga Mihály nevét.
Székesfehérvár Megyei Jogú Város és Fejér Megye Ünkormányzata, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, valamint a Honvéd Hagyományőrző Egyesület képviseletében helyezték el koszorúikat a szobor talpazatán. Méltóságteljes megemlékezéshez a honvédség díszőrsége és zenekarának ünnepi műsora is hozzájárult.
Szöveg és fotó: Szűcs Gábor