Megkezdődött a 2024. évi Emlékparki Nyár rendezvénysorozata a Katonai Emlékpark Pákozd és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör közös szervezésében. Az első est helyszíne rendhagyó módon nem a Katonai Emlékpark – Nemzeti Emlékhely Pákozd, hanem a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum udvara volt.
Molnár Júlia és Meleg Vilmos nagyváradi színművészek előadása egy felejthetetlen este ígéretét hordozta magában. Nem kellett csalódniuk azoknak, akik a kánikulai melegben ellátogattak a napvitorlákkal felszerelt udvarba. Ahol jelen volt a sorozat zárójának az előadója, Tolcsvay Béla is, érdeklődőként.
Persze bágyasztó meleg volt, de a szívet, lelket melengető több, mint egyórás program kárpótolt. Meleg Vilmos nagy átéléssel mondott versei, Molnár Júlia gyönyörű éneke szárnyalt, még a (műsorba bekalkulált) harangzúgáson is túltett. Szaporázták a verseket, Ady Endre, Babits Mihály, Dutka Ákos, Fazekas László, Juhász Gyula, Szép Ernő, Reményik Sándor, Pataki István, Sajó Sándor, Csákvári Zoltán míves szavai a kiváló előadással párosulva fájtak, borzongattak, gyönyörűséget keltettek. Miként a dalok is, a Boldogasszony anyánk, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, az Idegenben keserű sírás (Karády Katalin), Petőfi Szabadság szerelem megzenésített verse, a Szép vagy Erdélyország, a Kanyargó Tisza, az egyházi énekek, a népdalok, nóták mind, mind a hazáról szóltak, a határon túli magyarság örömét, fájdalmait kiáltották bele a világba, a fehérvári fülledt estébe. Úgy, olyan módon előadva, ahogy az csak a határainkon túl élő magyarok tudják azt megtenni, onnan mélyről szabadjára engedve érzelmeiket.
Szembesülhettünk azzal, mit is jelent magyarnak lenni határon innen és túl? Ezen az esten a határon túl élő magyarság érzései, gondolatai és élményei öltöttek testet. A két nagyváradi színművész versben és dalban fogalmazta meg, mit jelent számukra, számunkra a haza, a kultúra és az összetartozás.
Mikor eljöttünk, akkor is ott lebegtek fölöttünk az este nagy tanulságai, igazsága, hogy:
„Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!”, illetve az, hogy „Egy vérből valók vagyunk”, valamint:
„A HAZA nem ajándék!”
Hanem a mienk, és a miénkként kell szeretni azt!