Október 5-7-n a Honvédség és Társadalom Baráti Kör hosszú útra indult, a cél Arad és környéke volt. Az 1948/49-es szabadságharc szomorú végjátékának helyszínein, Világoson a fegyverletétel, Aradon a magyar tábornokok kivégzésének helyszínén emlékezett kegyelettel és hajtott fejet a hősök emléke előtt.
Az út egy nappal korábban, 4-én délután kezdődött, a Nemzeti Emlékhelyen, Pákozdon, a Katonai Emlékparkban gróf bemutatták Batthyány Lajosné Zichy Antónia naplóját, Horváth Lili Jászai Mari-díjas színművésznő és Széles Tamás színművész előadásában.
Az egy órás program elgondolkodtató és lélekemelő volt.
Másnap reggel aztán 35 fő autóbuszra szállt és megkezdődött a hosszú út. Aradon csatlakozott hozzánk a Gyergyószentmiklósról Aradra jött Selyem Antónia tagunk, aki az ottani három napunkon, vezetett és tájékoztatott bennünket. Világoson, a fegyverletétel aláírásának otthont, a kastélyban megnézhettük az asztalt, ahol aláírták a harcok végét jelentő helyszínt.
Aradon másfél órás séta során Román-Magyar Megbékélés Parkját, a Páduai Szent Antal-katedrálist, tisztelegtünk Arad mártírja, Karácsony István emléke előtt, akinek Dombormű és emléktábla őrzi az emlékét.
Aradi programunkat a Belvárosi Református templom megnézésével zártuk. Elfoglaltuk a szállásunkat és néhány embert kivéve Ménesre, a kiváló borász, Balla Géza pincéjébe mentünk.
A remek este a kiváló vacsorával, a 8 fajta remek borral jól „megágyazott” a fárasztó napnak.
Hatodikán a reggeli után ismét útra keltünk. Először Aradon, a Vesztőhelyen koszorúzta meg és hajtott fejet a mártírok emléke előtt a csapat.
Máriaradna volt a következő helyszín, a híres kegytemplomban egy rövid imát mondhattunk a hősök lelkéért. Marosillye településen Bethlen Gábor hajdani kastélyát láthattuk, amely újjá alakításban nagy szerepet játszott Böjte Csaba testvér. Akivel Piskiben, a harcok helyszínén személyesen is találkoztunk, beszélgettünk.
A folyó mellett felidéztük Bem József tábornok kiválóságát, illetve beszélgettünk Böjte Csaba gyerek „nyájával”, pártfogoltjaival.
Csernakeresztúron volt a szállásunk, ahol délben é és este a több helyszínen lévő szállásainkon megcsodálhattuk erdélyi vendégszeretetet, a bőséges és finom ebédet és vacsorát.
A záró napon Temesváron kalandoztunk, a Rózsák Parkja, az Ortodox Székesegyház, a Hunyady kastély, a Szabadság tér, amelyet 1848-ban, amikor a magyar forradalom emlékére neveztek át Szabadság térre.
Utána buszra szálltunk, Szegeden, a Halászcsárdában magyaros étkek élvezete után érkeztünk haza.
Három élményekben, kegyeleti emlékekkel teli nap után.