A Kék Villám Intercity expressz jó nagy késéssel, de döcögve haladt Badacsonyból Lábdi-hegy irányába. Az ablakon kipillantva autókkal zsúfolt parkolót láthattunk leendő célpontunkként, az étterem előtti téren, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos Találkozójára érkezettek beszélgettek, miközben tüzesen sütött le rájuk az aranyló nap sugara. Végre, mi is megérkeztünk. Baráti kézfogások, örvendő ölelések a bázison, hurrá, itt vagyunk hát!
Nacsa Ferencnek, a házigazdánknak, a HTBK Tapolcai Szervezet elnökének mindig, mindenkihez volt egy, két figyelmes szava, de szigorúan ügyelt a programok pontos betartására, és tette ezt három napon át.
Ebéd után a társaság Badacsony hajóállomás felé vette az irányt, ott felszálltunk a termetes katamaránra, és máris a Balaton közepén voltunk. Szép látvány tárult elénk: a Badacsonyi-hegy bazalt orgonái szinte hangtalanul is muzsikáltak, a hegyen körben szőlőültetvények birtokai, ültetvényei tőkéinek levelei bólogattak a szél hatására szomorúan, hiszen már gyümölcs nélkül, magányosan rezegtek a levelek, láthattuk a Szent György-hegyet, tőle balra a Szigliget-hegy tetejét, ahol vár áll ott, most a kőbe zárt történelem. Nacsa Ferenc pedig mesélt: a Balaton történelméről, múltjáról, jelenéről, bánatairól, örömeiről. Kellemes óra volt ez.
Visszaérve a bázisra, a családi faházak honvéd üdülőjébe, ami egyben továbbképzési bázis is, két szakmai program várt reánk. Előbb Kajári Ferenc vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnök I. helyettese tartott tájékoztatót a Magyar Honvédség aktuális helyzetéről, terveiről. A tábornok úr, az előadás közben és azt követően szívesen válaszolt a felmerülő kérdésekre, majd beszélgetett a program végén az őt megszólítókkal.
Ezt követte Soós Gyula alezredes a Magyar Honvédség 6. Hadkiegészítő és Toborzó Központ parancsnoka, ma toborzás gondjait ismertető kendőzetlen, őszinte előadása.
A vacsorát után jöhetett a szabad program, az utazástól elfáradt társaság egy része a vízparton múlatta az időt nagyot beszélgetve. Jó döntés volt ez, mert ezt követően erre nem volt lehetőség, hiszen ettől kezdve leginkább a fentről zuhogó víz volt az úr. Szombaton reggeli után ismét buszra szállt a csapat, Tapolca volt az irány, ahol a valamikori 8. Harckocsi Dandár telephelyén, a 8. Harckocsiezred Katonai Hagyományőrző Egyesület, páncélos eszközök bemutatóját láthattuk történeti tájékoztatóval kiegészítve.
A házigazdánktól – élükön Vitárius György, a 8. Harckocsiezred Katona- Hagyományőrző Egyesület elnökével – alapos tájékoztatót kaptunk a bemutatott Tigris, a T-34, T-54 és a T-72-es harckocsik múltjáról, jelenéről, lehetőségeiről, és korabeli harcászati fontosságáról. A HTBK volt harckocsizó tisztjei láthatóan élvezettel meredtek el múltjukban, ki, beszálltak a tankokba. Az ismertetők végén kiállt a garázsból egy harckocsi vontató, a bátrak két részletben felszállhattak rá, és jó 10 perces utat tehettek meg azon. Jól bevitték őket az erdőbe… Az első túra alkalmával csak csendesen csordogált az eső, a második fuvar alkalmával leszakadt az ég, az esernyő sem sokat segített, de azok, akik részesei voltak a viharos útnak, mosolyogva ám csuromvizesen szálltak le.
Na ja, katonadolog…!
Ezután irány vissza a bázisra, átöltözés, ebéd, rövid pihenő, és máris vitt a busz vissza Tapolcára, ahol a tavas barlang megtekintése volt a program.
Élvezetes előadást hallhattunk 45 percben, majd aláereszkedtünk a mélységbe, és csónakokkal végig lehetett menni sk., azaz saját kezűleg lapátolva a jármű alatt a barlang vízét. Az eső kegyes volt hozzánk, mert a felszínre bukkanva már megállt, így lesétálhattunk a Malom-tóhoz, ahol megbámulhattuk Tapolca város szépségét, miközben a pecások nyalogathatták a szájuk szélét a nagyra nőtt arany- és egyéb halak láttán.
A búcsúvacsora után megnézhettük a filmet, amely a tankosok életének szépségéről, nehézségéről, a katonák, a tisztek elkötelezettségéről szólt. A dokumentumfilm ötletgazdája Nacsa Ferenc nyugállományú törzszászlós, aki a dokumentumfilmhez a dokumentum és fotóanyagot a saját gyűjteményéből biztosította, ami alapján a Zrínyi Kht. Katonai Filmstúdiója készítette el a filmet. Szakértők: Borsits László nyugállományú vezérezredes a tapolcai 8. harckocsiezred valamikori parancsnoka (1976-1977), és Nacsa Ferenc nyugállományú törzszászlós, az ezred – dandár valamikori tagja (Tapolca és környéke Honvéd bajtársi Egyesület elnöke.) Az este további részében az egynyelvű Bábel tornyává alakult az étterem, jókedvű beszélgetés hangja zsongta be a termet.
Másnapra a reggeli, majd a búcsú után ki, ki autóba ült, vagy a vasútállomás felé vette az irányt, és hazament. Ami tény:
Viszontlátásra jövőre veletek – Kazincbarcikán!