2018.09.29.
Szombaton, Pákozdon, a Katonai Emlékparkban, a Nemzeti Emlékhelyen a magyar honvédség 170. évfordulóját ünnepelték. E napon, szeptember 29-én, 1848-ban volt a pákozdi csata, az 1848-1949-as szabadságharc első csatája, első dicsőséges győzelme. Bár Jellasics bán túlerővel támadott, de mégis kénytelen visszakozni, mert nem bírt a Móga János által vezetett magyar sereggel. Ettől kezdve, ama győztes naptól van magyar honvédség, később hadsereg, és ettől kezdve beszélhetünk magyar honvédről. A katonáról, aki védi a hont.
A nagy nap, a csata előtti estén, Sukorón, a Református Templomba gyülekeztek a megemlékezők, hogy fejet hajtsanak a hős elődök nagyszerű tette előtt. Akkor, 170 éve, 28-án haditanácsot tartottak a templomban. Másnap elkezdődött a csata, pénteken pedig az utódok tisztelgése.
Péntek este Kardos Ábel lelkész, Mészárosné Hegyi Gyöngyi polgármester, Simon László, a Fejér megyei Kormányhivatal elnöke, Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára köszöntői, ünnepi beszédei után a Honvéd férfikar ünnepi műsorát hallhatták a jelen lévők. Csodásan szállt az ének, a zene örvénylett körbe, körbe, megérintve mindenkit. Lenyűgöző percek voltak! Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, Takács Tamás alezredes, katolikus tábori esperes ökonomikus imát mondott a szabadságharc hőseiért. Koszorúzás zárta a napot.
Szombaton Gyuricza Béla emléktáblájánál Svéd László nyugállományú orvos altábornagy emlékezett a barátra. A tisztelet virágainak elhelyezése után megkoszorúzták a csata emlékművét, ahol beszédet mondott Benkő Tibor honvédelmi miniszter. Tőle kérdeztük: 170 éves a magyar honvédség, örömökkel, fájdalmakkal, elvesztett forradalommal, világháborúkkal, de mit jelent ez nekünk?
– Az a legfontosabb, hogy emlékezzünk a hősökre, és példaként állítsuk magunk elé őket. Százhetven évvel ezelőtt a Mészeg hegy tövében az első magyar önálló honvédsereg kivívta első győzelmét, irányt mutatva az országnak, az embereknek. A jövőnek azt üzenték, a honvédség csak akkor lehet eredményes, ha maga mögött tudja a társadalom támogatását. Többet kell beszélnünk a hazáról, hogy mindenki úgy éljen, ez a haza az enyém, ezt védte, ezért áldozta életét az apám, nagyapám és a többi felmenőm. Ezért kötelező megtennem mindent!
fotó: KEMPP
Eljött a nagy nap, bár nap hol volt, hol nem, időnként felhők takarták az eget, de az emberek jöttek és jöttek. A lelátók megteltek, az állóhelyek is, leült ki, ki, ahova tudott. Fűre, földre. Földi Zoltán köszöntője után felcsendült a zene, a narrátor hangja, útra kelt a Tűzmadár, gyerekek rohantak a rétre, katonák vonultak a mezőre, a népzene kötött nászt a rockkal, a pop muzsikával. A történelmi játék keretében a 170 éve zajlott csata során felelevenítették a történelmet, huszár és katonai hagyományőrzők, ifjú nemzetőrök. Koltay Gergely és a Kormorán zenéje dübörgött a hangfalakból, forradalmi fáklyaként hullva alá. Az előadó énekesek – Varga Miklós és gyermekei, Varga Vivien, Varga Szabolcs, Vadkerti Imre, Papadimitreu Athina, Sipos Imre, Makrai Pál, Sipos Áron – hangja szívbe markolt. Történelem lecke volt ez nemcsak fiúknak, hanem mindenkinek. Jöttek a közelből, jöttek messziről. Az egyik csapat Gyuláról érkezett Pákozdra, hogy megnézzék az Esztrád Színház 1848 – A reményt adó győzelem című előadását. A táncok, a koreográfia mozgalmas és látványos volt, ágyú dörrent, puska durrogott, lovak ügettek, vágtáztak. Koltay Gábor ismét kitett magáért, értékadó zenés történelmi játékot rendezett. A végén a Ki atyánk, ki vagy a mennyekben imádsága szólt a Vargák énekhangján, miközben történelmünk tragikus véget ért szép pillanataira gondoltunk.
Ámen…
Forrás: Fejér megyei Hírlap