Nagy reményeket tápláltunk amikor kiírtuk az augusztus végére tervezett egynapos kirándulásunkat. Nem készültünk messzire, szerettük volna, ha egy kellemes délutánon és estén felfedezzük a Velencei-tókörül a Hadik kastélyt, a Gárdonyi Géza Emlékházat, a Vörösmarty Mihály emlékházat, jót beszélgetünk finom falatok és jó borok társaságában a Vörösmarty pincében, majd egy remek színházi, zenei élménnyel koronázzuk meg az estét a Csajághy Laura Színpadon Kápolnásnyéken, miközben együtt örülünk a 100 Tagú Cigányzenekar művészetének.
Ez sikerült, de csak nagyon kis részben.
Mert: mindössze 11 fő jelentkezett a 170 fős tagságunkból, és a többi meghívottból. Meglehetősen rosszkedvű lettem az eredmény láttán, aztán Papp Pistával külön, külön, de egyszerre gondoltunk egy nagyot, majd telefonon egyeztettünk. És: kilencen nekivágtunk a kirándulás napján az estének, találkoztunk a Szent Orbán Vendéglőben és kiváló vacsora mellett jól kibeszéltünk magunkból örömeinket, a nagyvilág mindennapi dolgait. Utána gyerünk Kápolnásnyékre, megtaláltuk autóink, majd a magunk helyét, és vártuk a zenei élményre.
Amit meg is kaptunk, mégpedig csudás 105 percben. A száztagú nem volt száztagú, de mégis fantasztikus élményben részesítettek bennünket. A bevezető próza után Rossini nyitányával indult a zenei fergeteg, amelyben hallhattunk cigányzenekarra átírt klasszikusokat, cigányzenét, magyar nóta- és népdal feldolgozásokat.
Elképesztően jó volt hallani a többi között Brahms első, ötödik- és hatodik magyar táncát, jól szólt a Hullámzó Balaton tetején című népdal, a Monti csárdás két vállra fektetett, lenyűgözött, a csúcsot pedig Dinicu Pacsirta című örökzöld virtuóz darabja jelentette. A három tenor előadásában, ami nem ének, hanem három hegedűs fület, szájat nagyra nyitó „hegedűpárbaja” volt, a cimbalom egyenrangú pergése közepette. A Most kezdődik a tánc klasszikusa nem a kezdetként, hanem a befejezés perceiként teltek el. Bár gondoltuk, van az a taps, ami ráadást csikar majd ki a színpadon lévőkből, de ez most nem következett be. Na ja, Oláh Laci sem volt velünk…
A lényeg remek estét tölthettünk együtt kilencen. A tanulság: sajnálhatja mindenki, aki nem jött velünk, mert hihetetlen élményből maradt ki. De hát most így jártak(-tunk).
Majd legközelebb…!(?)
/Silye S./