2016. május 24-25-én abban a szerencsében lehetett részem, hogy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör által meghirdetett újságcikkíró pályázat győzteseként egy magyar küldöttséggel az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete, a NATO vendégszeretetét élvezhettem Belgiumban. Külön fejezném ki hálámat a szervezet tagjainak, akiknek köszönhetően eljuthattam ide. Az itt eltöltött néhány nap maradandó örök emlékként fog elkísérni pályafutásom következő időszakában. Utazásom élményeit szeretném összefoglalni néhány gondolatban.
Az utat megelőző napok izgalmát követően, május 23-án éjjel szálltunk le a hangulatos Charleroi repülőterén, ahonnan Monsba, a SHAPE-nek, avagy az Európai Főparancsnokságnak helyet adó városba érkeztem egy 20 fős magyar delegáció tagjaként. A következő nap zömmel a NATO katonai struktúrájáról szóló prezentációkat hallgattunk a Mons-i főparancsnokságon. Az érdekes, és rendkívül színvonalas katonai témájú előadások alkalmával betekintést nyerhettem egy ilyen monstrumszervezet működésébe, annak bonyolultságába, méghozzá nagy szakértelemmel, és tekintéllyel rendelkező tisztek prezentációján keresztül.
A prezentációk, előadások szakmailag megalapozottak, jól strukturáltak voltak azonban kevésbé éreztem azt, hogy tematikailag kifejezetten a mi csoportunk számára lettek volna összeállítva. Sem igazán politikai, sem pedig katonai jellegűnek nem mondanám, sokkal inkább érdeklődő turisták számára összeállított programon vehettünk részt. Ez némely esetben megnehezítette a fent említett témában felmerült kérdések megválaszolását.
A második nap a politikai jellegű főparancsnokság, a Headquarters, a központ meglátogatásával indult. Izgatott voltam, mivel ez már az európai politikai élet fellegvárában, a belga fővárosban, Brüsszelben kapott helyet. Reggel, a buszúton végig az előző nap folyamán megfogalmazódott kérdések dolgoztak bennem, azon töprengtem, vajon érdemes e feltenni őket.
Megérkezésünket követően szívélyes fogadtatásban részesültünk (eltekintve persze az érthető biztonsági ellenőrzést). Az első, betekintő konzultációt Rábai Zsolt úr a NATO Központ társadalmi nyilvánosságért felelős szervezetének munkatársa tartotta, aki már sokkal felkészültebbnek bizonyult továbbá frappáns mondataival szerintem mindannyiunk figyelmét felkeltette. Az őt követő előadások szintén óriási benyomást tettek rám, főként annak köszönhetően, hogy az orosz-ukrán válság köré voltak felépítve, ami szerintem az aktuálpolitika egyik legérdekesebb témaköreivé tartozik. Külön ki kell emelnem Andrew Budd úr véleményformáló előadását a Hibrid-hadviselés témakörében.
Ezt követően átvonultunk az ebédlőbe, ahol a NATO főtitkár-helyettes úr, Edmund C. Whiteside fogadott minket. Az ebédet követően további előadásokra került sor melyeknek köszönhetően szintén rengeteg fontos információra sikerült szert tennem. Ezek közül a leglényegesebb talán a magyar nagykövetnek, Sztáray Péter úrnak feltett kérdésemre kapott válasz volt.
A két nap folyamán egyre jobban tükröződött a bürokráciának szétágazó összevisszasága a szervezeten belül. Ha az alá-fölérendeltség pontos meghatározásának hiánya nem lenne elég, amint az köztudott, a NATO konszenzussal hozza meg döntéseit, ami annyit jelent, hogy ha egy tagállam nem egyezik bele egy bizonyos döntésbe, akkor azt semmissé nyilvánítják, és az azt megelőző tárgyalási procedúra kezdődhet elölről. Ez szép és jó, azonban egyedül békeidőben. Ám egyre jobban fúrta az oldalamat, hogy vajon egy esetleges hadüzenetre a szervezet felkészült e? Nos, a válasz egyszerű, de tiszta és korrekt volt.
Én úgy látom: egy nagy elrettentő erő, amelynek keleti határvidéke vészhelyzeti protokoll híján ugyanúgy ki van téve egy támadásnak, mint a védtelen Ukrajna. Ez most a NATO. Ám a legfontosabb az összes megszerzett információ közül nem más, mint hogy a szervezet tisztségviselői változtatni AKARNAK ezen. Ottlétem alatt végig az az érzés töltött el, hogy olyan emberek vesznek körül, akik komolyan veszik a munkájukat, és összes erejüket latba vetve dolgoznak a világ és Európa békéjének megteremtésén és megőrzésén. Ezúton is szeretném megköszönni erőfeszítéseiket! Őszintén hiszem, hogy munkájuk nem lesz hiábavaló, és kívánom, hogy e törekvéseiket mi, az utódaik legalább olyan odaadással folytassuk, hogy közösen, egy jobb, szebb világot építhessünk fel.
Köszönöm!
Írta: Aczélvári Ruben Dominik
Fotó: NATO HQ PDD