Idén május 18-án Székesfehérvár M.J. Város Önkormányzata és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör emlékkövet helyezett el a Gac-oldalban a már meglévő emlékmű szomszédságában. Az emlékmű búcsúztatására még május elején került sor a Városház téren, ahol az alkotást megáldotta dr. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Lackner Pál dandártábornok, református tábori püspök. A város polgárai ezzel a szoborral jelezték köszönetüket a gyergyói lakosoknak, főleg a felszegi asszonyoknak, akik a hajdani nehéz idők ellenére is saját halottjaikként tisztelték a tömegsírokban örök álmukat pihenőket, gondozva a hantokat.
„Hősök lehettetek volna, de így csak szerencsétlen áldozatok vagytok, névtelenek. Sírhantotok sosem volt, temetőtökön a mezei virágok emlékeztetnek rátok.”
A honvédek emléke máig fennmaradt, s ennek köszönhetően emlékezhetett Lázár Zoltán Gyergyószentmiklós alpolgármestere, Biró Sándor református tiszteletes, Lackó István római katolikus plébános, és eleveníthette fel az eseményeket a székesfehérvári küldöttséggel érkező László Tibor tiszteletes. A méltató megemlé-kezésen elhangzott, hogy az 1944. szeptember 7-én lemészárolt 159 székesfehérvári és környékről származó fiatal, kiképzetlen katona egy helybéli román fiú árulása folytán, leitatva az ellenséges orosz portyázó csapatok áldozatává vált. A történtekre már csak kevesen emlékeznek, ezek is sokszor egymással ellentmondásosak, csak egy biztos: nevüket, kilétüket megállapítani szinte lehetetlen, hiszen az orosz katonák minden azonosításra szolgáló dokumentumot eltüntettek. A helybéliek elmondása szerint a mészárlást elkövető orosz katonák hamarosan maguk is mészárlás áldozatául váltak: lesből érte őket a golyózápor ..
A megemlékezések után helyi és környékbeli civil és politikai szervezetek együtt koszorúztak, majd elénekelték a magyar és a székely Himnuszt.
– Sándor Csaba –