Ezek a nagyszerű székely emberek nem hagyták a feledés homályába veszni honvédeink emlékét. Önzetlenségükért soha nem kértek támogatást. Titokban remélték, hogy a háborúban eltűnt apáik, fiaik hamvait hasonló gondos kezek ápolják az ismeretlenben. Talán egy ukrán, egy román, egy német, vagy dunántúli magyar asszony gondozza az elesett székely katonák sírjait.
Sok-sok ember dolgozott Magyarországon és Erdélyben azon, hogy a magyar címerrel ellátott emlékmű felállításra kerüljön a Gac-hegy oldalában. Civil és önkormányzati szervezetek, magánemberek támogatásával lett felállítva, majd hivatalosan átadva az emlékmű.
Szele István székesfehérvári polgártársunk könnyeket előcsaló átadóbeszéde után Gyergyószentmiklós polgármestere vette át az emlékművet, amelyet az erdélyi történelmi egyházak megáldottak.
Székesfehérvár MJ. Város nevében Cseh István és Horváth Miklós Csaba képviselők, a Helyőrség parancsnokság nevében Győrössy Ferenc ny. altábornagy és Görög István ezredes, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete nevében Karsai Béla alelnök és Kollár Endre ny. ezredes ügyvezető, míg a Honvédszakszervezet nevében Nagy Károlyx ügyvívő helyezte el a megemlékezés koszorúit.
Kedves Barátaim!
Nagyszerű, torokszorító érzés volt együtt énekelni a magyar és székely Himnuszt az erdélyi magyarsággal és meghallgatni idősebb Karsai Béla bácsi énekét: Honvéd áll a Hargitán
Kérem, hogy Hargita megyében, Gyergyószentmiklóson járva vigyenek egy szál virágot a sírokra, keressék a gyergyói magyarok barátságát!
Honvédek!
Legyen Nektek könnyű a Gac oldal kankalinnal és pittypanggal borított földje!
-Nagy Károly-