Szeretett barátunk 1941-ben született, 1960-tól haláláig a honvédséggel szoros kapcsolatban élte életét.
Csak címszavakban a fontosabb állomások:
1960-1964 Egyesített Tiszti Iskola növendéke vegyi védelmi szakon;
1964-1966 5. Önálló Harckocsi Ezred Tapolca, szakaszparancsnok;
1966-1968 22. Gépesített lövészezred Pécs, szakaszparancsnok;
1966-1971 A tanulmányok ideje;
1971-1990 2. Csoportfőnökség;
1990 A Magyar Köztársaság Kormányőrség parancsnoka;
1991-1992 UNIKOM misszió;
1992-1996 HM különböző beosztások ( osztályvezető- főosztályvezető);
1996-ban nyugállományba vonult, de a továbbiakban is a HM ben töltött be felelős pozíciókat.
A Baráti körnek 1998-tól volt tagja, mindvégig a külügyi kapcsolatok ápolását segítette. Meghatározó szerepet töltött be a baráti kör 2001-től virágzó olasz kapcsolatának megteremtésében és folyamatos ápolásában. Tevékeny szerepet vállalt a Pákozdi Katonai Emlékhely kialakításában és az ott bemutatott missziók kiállítás megvalósításában.
Betegségéről tudtunk és a vele való harcában mindenkor buzdítottuk, a legutóbb a hírlevelünkben is erőt kívántunk Neki, kérve „ne adja fel!
Tudom, -sic- hogy nem adta fel!
„Dottore -ahogy sokan hívtuk- az egyenlőtlen küzdelemben maradt alul, mindvégig megtartva az Őreá és csak Reá jellemző méltóságot, és a fanyar humorát.
Drága barátunk, emlékedet, míg élünk nem feledjük!
Temetése 2005. október 19-én szerdán 13 órakor lesz Székesfehérváron a Béla úti temetőben.