1849. február 9-én az egész szabadságharc kimenetelére nagy hatással bíró csatára került sor a Déva város közelében található Piski falú mellett. A Sztrigy hegyi folyó 40 m hosszú hídja megtartása az osztrák csapatok átjutásának megakadályozása nagy jelentőségét maga Bem József tábornok így jellemezte: „Ha elvész az híd elvész Erdély!” Nagyon véres csatában értek el sikert a honvédek, aminek eredményeként sikerült megvédeni hidat és az osztrák térnyerést.
Erre a nagy jelentőségű és szimbolikus győzelemre emlékezett Böjte Csaba szerzetes hívó szavára több mint 100 fő határon túli és anyaországi polgár, közöttük a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári Szervezete aktivistái, és a Zentai utcai Általános Iskola 4 fő diákja. Velünk tartott Nick Ferenc a Falvak kultúrájáért Alapítvány vezetője is.
A program kezdetén a résztvevők a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Nagyboldogasszony templomában gyülekeztek, ahol Böjte Csaba útravaló gondolatait fogalmazta meg. Felhívta a figyelmet a bátorság fontosságára, a bajtársi összefogásra, amely az egykori honvédeket is jellemezte, a kitartásra, amely az út során ránk nehezedő fáradtság legyőzésére is kell majd.
A megjelenteket Dr. Görög István tájékoztatta a 170 éve törtét eseményekről és megtekintették a Piski csata című digitális filmet.
A felsorakozott zarándokok élén a cserkészek haladtak, majd Böjte Csaba és az alapítvány anyaházainak fiatalsága. A fiatalok közül 25 fős Ifjú nemzetőr szakaszt toboroztunk, akiket Gegus Ákos vezetett. A lelkes több mint 100 fős oszlopot a helyi csendőrség szervezetten biztosította, aminek köszönhetően a nagyváros utcáin gyorsan haladhattunk. Elhagyva a várost mezei utakon közelítettük meg az egykori csatának nevet adó települést Piskit!
Piski egy nagy jelentőségű vasúti csomópont és ipari várossá nőtte ki magát, ahol a Szent István templomban várták a zarándoklat résztvevőit! Jani Atya kedvesen fogadta az érkezőket, akik a közel 20 km megtételét követően kicsit fáradtan néztek körül. A templom kertben Németh István és Nick Ferenc helyi segítőikkel sikeresen felállították a Székesfehérvárról magunkkal vitt kopjafát, amit lepellel fedtek le. A zarándoklaton megjelentek a helyiekkel egészültek ki, így már közel 200 főre duzzadt csoport közösen énekelte el a Himnuszt. A résztvevőket Böjte Csaba köszöntötte, majd a templomkertben látható emlékekről Jani Atya szólt. Elmondta, hogy 1890-ben állítottak egy kő emlékművet a csata helyszínén, amit 1920-ban leromboltak és a darabjait ide az udvarba hozták. Ezekből kipótolva építették újjá a látható 9 méteres obeliszket. Ez áll emlékeztetőül, itt tartják a helyi szórvány magyarok az ünnepeket. A csata emlékére állított kopjafa adományozását Németh István kuratóriumi elnök tette meg. A kopjafát Böjte Csaba és Jani atya leplezte le, majd Görög István és Böjte Csaba helyezte el a zarándoklat közös koszorúját.
Az ünnepséget követő szeretetvendégségen a helyi magyarok vendégszeretetét élvezhettük, és megtekinthettük a Szent István templom belsőt és hallhattuk a remek akusztikáját is.
Az új településtől közel 4 km-re volt a csata, ahová folytattuk utunkat. A szép napsütésben jóllakva, kipihenve vidáman haladtunk. Az új híd tövében található réten álltunk oktatási négyzetbe, ahol közösen énekelve imádkozva emlékeztünk a több mint 1500 fő elesett katonára, akik a környezetünkben nyugszanak 170 éve.
Böjte Csaba szólt a zarándoklaton részt vetteknek megköszönte a részvételt, és emléklapokat adott át az ifjú Nemzetőröknek, akik példát adta a kitartásból, a fegyelemből és a barátságból.
Már szűk körben keltünk át a túlpartra, ahol a partról szemléltük a magyar hadtörténelem talán leghíresebb hídjának maradványait, a vízből kiálló két oszlop töredéket…
Böjte Csaba így foglalta össze gondolatait: