Pénteken két sajnálatos tragédia híre érkezett. Délben Szelekovszky Ernő elnök úr elhunytáról kaptunk értesítést, majd délután Nagyváradról érkezett a szomorú hír, hogy elhunyt Sárközy Zoltán barátunk!
Fájó szívvel keressük a magyarázatot, miért? Mindketten oly sok jót tettek értünk, oly szoros kapcsolatot ápoltak a Baráti Körünkkel és a Katonai Emlékparkkal, és még oly sok közös tervünk volt, amit megtört a COVID járvány, és az, hogy mindketten ennek a gyilkos kórnak lettek az áldozatai.
Nincsenek szavak a veszteség leírására, így maradnak az emlékek, a szép napokról, amikor együtt dolgozhattunk és tehettünk a honvédség és a társadalom kapcsolata érdekében.
Mindketten olyan jeles személyek voltak, hogy szervezetünk negyedszázados történetét feldolgozó kötetben is önálló fejezetet érdemeltek.
Szelekovszky Ernő úr, – Ernő bácsi – a HTBK Országos Szövetsége elnöke volt az eltelt évtizedben. Kapcsolatunk 2000. januárjában indult, amikor egy kicsit esetlen kérvénnyel kerestük fel, kérve a segítségét abban, hogy a Pákozdon lévő múzeum tetőterét az ifjúság nevelése érdekében előadó és kiállítóteremmé formálhassuk. És láss csodát, Ernő bá, mint főosztályvezető mellénk állt és ez elindíthatta a fejlődés új útját. Ő gyakran emlegette ezt a momentumot, amiből aztán sok-sok munka árán a baráti körök emblematikus helyszíne lett. 2002-2003-ban két alkalommal is itt rendeztük meg a HTBK Országos Szövetsége találkozóját, amit tavaly is megismételhettünk.
A Gyuricza gyűrű kitüntetések alapítása, azoknak évente történő átadása is feledhetetlen emlék, ami sokáig Őt fogja megidézni! Munkálkodása eredményeként a mozgalom negyedszázad múltán is él, és a komoly erőt képvisel. 20 éves személyes kapcsolat után kell elbúcsúzzunk! Isten Veled Elnök úr! Nyugodj békében!
Sárközy Zoltánnal 2009. május 28-án, a Vizintini kápolnánál találkoztam első alkalommal. Másnap Sólyom László úr, akkori köztársasági elnök avatta fel a hosszú hányatott sorsa után felújított építményt, aminek rendbehozásában a Baráti Körnek is jelentős érdemei voltak, amit még az elnöki beszédbe is befoglalták. Zoltán érdeklődő volt, kereste az elődeit, és annak lehetőségét, hogy minél több földije ismerhesse meg elődei hősi harcait. Kutatást végzett, aminek kiemelkedő eredménye a nagyszülője emlékének megidézése és B Sárközy Gergely honvéd naplójának bemutatása. Közös kutatóutat is szerveztünk, amire Ő sikerrel toborozta a Nagyvárad jeles értelmiségi személyeit. Barátkozásunk elején még hitetlenkedve kérdezte, hogy amit elértünk azt egy civil szervezet végezte? Megmutattuk neki, hogy ez így van, ezért kérte, hogy hadd mutassa be a mi módszereinket, hadd találkozhassanak a nagyváradi és a székesfehérvári civil vezetők! Két napos, tartalmas módszertani megbeszélés során nagyszerű szakmai együttműködések és barátságok is kerekedtek! Mindennek következménye a városaink közti kapcsolatok elmélyítésében is megnyilvánult.
Kiemelkedő feladat volt a negyedik és az Általa megszervezett ötödik gúla állítása, amivel személyesen járult hozzá a 100 éve eltervezett emlékállítás megvalósulásához. A közösségi élet mellett személyes barátság is összefont bennünket. Rendszeresen érintkeztünk, személyesen, vagy telefonon, de mindenkor szeretettel. Barátsága tette lehetővé, hogy megismerkedhettünk a barátaival is, akik a város a térség jeles személyiségei. Közülük csak Péter I Zoltánt emelem ki, aki ősszel hagyott itt bennünket, nagy hiányérzetet okozva.
Sárközy Zolival többször is írtunk és beszéltünk egymással a betegsége alatt, de csak múló náthának titulálta a betegségét. Az alattomos kór legyőzte Őt! Hihetetlen! Fájó szívvel búcsúzunk egy nagyszerű, melegszívű, igaz baráttól! Isten Veled Zoltán!
Szeretett barátaink elvesztése mély fájdalommal tölt el bennünket! Ígérjük, hogy emlékük bennünk él tovább!
Dr. Görög István