Október 12.én, reggel 7 órakor útra kelt a Honvédség és Társadalom Baráti Kör 19 fős csapata, hogy Eger és környékén, Szlovákián keresztül hazaérjen a kétnapos Kegyeleti útról. Az odafelé megtett kilométerek jó hangulatban teltek. Egerhez közeledve leendő idegenvezetőnket hívtam, hogy kb. 15 perc múlva ott leszünk a megbeszélt helyszínen, az Unicornis Hotelnél. Badacsonyiné Bohus Gabriella fantasztikus bő egy órával ajándékozta meg a társulatot, bemutatva a város történelmi csodáit. Utána gyors ebéd következett a hotelben, majd surrogtak a kisbusz kerekei Noszvaj felé, ahol a barlanglakásokat nézhettük meg. Megtudtuk, hogy ezekben bizony sokan laktak hajdan, saját kezükkel kialakítva a falakat, megteremtve az ott élés lehetőségét. Már amilyet… Később művésztelepnek adott otthont e hely, láthattuk nyomait.
Demjén az aznapi utolsó célpontunk, a Baricco Hotel, ahol az éjszakát töltöttük. Előbb a csapat fürdőruhába bújt, és a hotel 38 fokos saját gyógyvizes medencéiben áztatta gyaloglásban fáradt tagjait, de többen a kinti medence melegségét élvezték.
Vacsora után a Juhász testvérek Pincészete (Egerszalók) borait mutatta be Juhász Ádám tulajdonos, vezető. A hét tételből 4 kiváló volt, a három prémium vörös bor tétel viszont elképesztett.
Másnap Parádfürdőn kezdtük a programok sorát. A Cifra istálló és kocsimúzeum gyönyörű lovait megbámultuk, megsimogattuk a négylábúakat, a kocsimúzeum parádés kocsiai között örömünkre rábukkantunk egy hajdanvolt fehérvári szánra is. Nem kellett sokat menni Parádsasvárra, ahol bemutatták a hajdan üzemelt üveghutát, sőt megleshettük az üvegfúvás nem könnyű mesterségét is.
Somoskőújfaluban láttuk Somoskő várát, majd néhány száz méter után külföldön, Szlovákiában tartottunk mosdó szünetet. Ettől kezdve jó hosszan Komárno felé vettük az irányt, ahol a Bella étterem örvendeztetett meg különleges konyhájával. Vacsora előtt, majd után az Európa udvar szépséges házaival ismerkedtünk meg.
Végül este 8 órakor, a buszból kiszállva elmondhattuk: mindenütt jó, de legjobb itthon…!
Silye Sándor
