Jövő a Széna térről
Amikor a jövővel találkozik a kimért idejéből kifelé cammogó, már a sok üde, értelemtől csillogó szem is elérzékenyíti. 2026. június első szerdáján ez történt velem. A székesfehérvári Széna téri Általános Iskola tanulói közül egy csapat hetedik osztályos látogatott Gyergyószentmiklósra. A Határtalanul program újabb szerencsés megajándékozottjai voltak. Erdélyi útjuk élményeiről maguk is beszámolnak honlapjukon. Én azt az órácskát foglalnám dióhéjba, amit közöttük tölthettem. Székely Terézia Csilla a testvériskola, a gyergyószentmiklósi Fogarassy Mihály Általános Iskola tanára, osztályával volt társ a messziről érkezőknek. Férjével, Székely Leventével pedig egy hat esztendeje dédelgetett, az ottani Gyergyószentmiklós park juharlevelű platánjának magvából kikelt csemetét is ajándékozott a vendégeknek, azzal a felkéréssel, hogy azt itt ültessék el, a Gac-oldali háborús emlékhely székesfehérváriak által hozott emlékműve szomszédságába.
Gyergyóban a platán igen ritka vendég, ezért a reménykedés és a várakozás, hogy egyszer a Gac-oldalt is díszítheti egy példány, nem véletlen. E csemete egyébként már állt ki szigorúbb telet, mint testvérei Székesfehérváron. (Székelyék ajándéka egy, a Történelmi Vitézi Rend Gyergyószéki hadnagya, vitéz Baricz Árpád, illetve Vargyas Menyhért és Csorba László által a tavaszi virágültetéskor kiásott gödörbe került. A virágokat Csorba Magdolna ültette el.)
A két iskola egy-egy tanulócsoportjának kölcsönös látogatása 2014-től állandósult, amit csak a Covid -járvány alatti szigorítások szüneteltettek 2020 és 2021-ben. (A fiatalok őzike könnyedséggel jutottak fel a Gac-oldalban lévő emlékhelyre, nem valószínű, hogy az őket kísérő felnőttek is ezt mondhatták.) A végig példás fegyelemmel és figyelemmel követett „előadás” a koszorúzás után történt, amikor a 159 orvul meggyilkolt magyar katonára emlékezve hajtottak fejet az ifjak is. A két tömegsír – 90, illetve 69 katona porló hamvaival –, a sírokat az átkos időkben is gondozó bátor felszegi asszonyok emlékére a székesfehérvári HTBK által emelt kopjafa, és az eltévedt golyók, repeszek, vagy célzott lövés okán elhunytak – köztük három esztendős fiúcska emlékére állított keresztfa – is, bizonyára szerepet játszott e viselkedésben.
A tragédia ismertetése után maradt még türelme az örökmozgóknak arra is, hogy az oldallal szemben lévő hegy történetéhez fűződő Hiripné legendát, valamint a Both-vára történetét meghallgassák. A legenda a lovagkorba, a Both-vára története a Rákóczi szabadságharcba vihette vissza a figyelmest. Az elárult Both András alkirálybírót ugyanis Akton generális ölette meg, aki „ czéltáblának kiállitva kis fiaival lövöldöztetett reá, míg nemes lelke – a nép hite szerint – égbe szállt.” (Orbán Balázs: Székelyföld leírása, 110. o.)
A minden esztendőben ültetett újabb és újabb erdei szilfa csemeték mellé egy székesfehérvári, platán is került az idén az emlékhelyre. Ha megélne, határtalanná tenné maga is azt a kölcsönös barátságot, amit évről-évre gyarapít a két iskola tanulóközössége.
Bajna György
