Szervezetünk tagjai, kiegészülve 6 fő középiskolai tanulóval részt vettek egy kegyeleti emléktúrán Erdélyben, 2025. szeptember 05 és szeptember 08 között. A túra fő célja volt: megemlékezni arról a 159 székesfehérvári honvédről, akik 1944. szeptember 07-én hajnalban hősi halált haltak a Gyergyószentmiklós mellett található Gac hegy oldalában. Az előre nyomuló szovjet csapatok harcelőőrse csapott le váratlanul a katonákra és mészárolta le őket hidegfegyverekkel. Emléküket azóta egy a HTBK Székesfehérvári Szervezete által felállított emlékmű őrzi, melynek lehetőségét Bajna György helyi közíró biztosította azzal, hogy a tulajdonában lévő területet rendelkezésre bocsátotta, erre a nemes célra. Ő egyébként az augusztus 20-i, székesfehérvári ünnepségen Tiszteletbeli Polgár címet vehetett át dr. Cser-Palkovics András polgármester úrtól.
A mintegy 30 fős delegáció a túra első állomásaként megkoszorúzta Aradon a vértanúk emlékművét. A delegáció nevében a diákok helyezték el az emlékezés koszorúját. Ez általánosságban elmondható a túrán végig, ez alól kivételt jelentett a Gac hegyi megemlékezés, amelyen dr. Görög István elnökhelyettes úr és Sajner Gyula tagtársunk vezetésével helyezték el a tanulók a koszorúkat.
Ezt követően Marosillyére látogattunk, ahol megtekintettük és megkoszorúztuk a felújított vártornyot. Ezen a helyen született 1580-ban Bethlen Gábor.
A következő megálló Déva volt, ahol felmentünk a várba és megtekintettük a csodás panorámát. Az utat a többség a felvonóval tette meg, de a bátrabbak (a fiatalabbak) gyalog vágtak neki a meredélynek.
Ezután a Piski csata emlékművét koszorúztuk meg, amely még nincs teljesen készen, de az összefogásnak és a hazai támogatásnak köszönhetően rövid időn belül elnyeri végső formáját.
Az első nap végén elfoglaltuk szállásunkat Csernakeresztúron. A vacsorát, a pihenést és a kiadós reggelit követően folytattuk utunkat Keresdre. Itt a helyi idegenvezetőnk jóvoltából betekinthettünk a szépen felújított kastély történetébe, a kálváriájába és a felújítás jelenlegi helyzetébe.
Ezt követően Segesvár következett, ahol egy gyors látogatást tettünk, rápillanthattunk a város szépségeire, idegenforgalmi nevezetességeire. Megállapítottuk, hogy ez a rövid látogatás csak ízelítőt adott a látnivalókból, és többen megfogadtuk, hogy ide még egyszer el kell jönni és legalább egy délelőttöt, vagy délutánt eltölteni.
Fehéregyházán megkoszorúztuk Petőfi Sándor emlékművét, aki Igari Antal barátunk tájékoztatása szerint itt a közeli harcmezőn kapott halálos sebet és hunyt el mindösszesen 26 évesen.
Majd Farkaslakára buszoztunk, Tamási Áron szülőhelyére, amely egyben nyugvóhelye is. Itt megkoszorúztuk a sírját, irodalmunkban örök emlék az Ábel trilógia, amely jellegzetesen írja le az erdélyi életérzést, gondolkodást. Rácsodálkoztunk a településen csordogáló kis patakra, amely 2005-ben úgy megduzzadt, hogy az árvíz még életeket is követelt. A víz akkori magasságát a kultúrotthon falán elhelyezett tábla őrzi.
Korondon vásárlással töltöttük a rendelkezésre álló időt, szinte minden delegáció tag bevásárolt ízlése és az otthoni megrendelések szerint.
Akik régebbi odajárók, megállapították, hogy korábban agyagedényeket lehetett csak kapni, ma már teljesen kibővült a választék, annak megfelelően, hogy mit keresnek az ide látogatók.
Korond után megérkeztünk a túra fő helyszínére Gyergyószentmiklósra. Miután mindenki elfoglalta a szállását és pihent egyet, a vacsora következett.
A programon megtisztelt bennünket jelenlétével Nagy Zoltán úr, Gyergyószentmiklós polgármestere és a már korábban említett Bajna György is. Ezen felül itt csatlakozott hozzánk Selyem Antónia is, aki Gyergyószentmiklóson lakik, de a HTBK Székesfehérvári Szervezetének a tagja és segíti munkánkat, a távolból is.
A vacsorát Silye Sándor borkóstolója tette színesebbé, valamint az elkészült ételt még ízletesebbé.
Következett a látogatás fő napja, vasárnap. Ezen a napon csak rövidebb túrát terveztünk, annak érdekében, hogy mindenki fel tudjon készülni a délután 15.00-kor kezdődő ünnepségre.
A Békás szorosba és a Gyilkos tóhoz látogattunk a délelőtt folyamán, megcsodálhattuk a természet erejét, szépségét. A gyilkos tónál lehetőség volt egy ebéd elfogyasztására is, valamint a bátrabbak kipróbálhatták ügyességüket az által, hogy átmentek a csörgedező patakon átívelő öles fán.
Délután időben érkeztünk a Gac hegyhez, és a hegyoldalról visszatekintve gyönyörködtünk abban a látványban, amelyet a helyi hagyományőrzők (huszárok, szekérrel érkezők, gyalogosok) nyújtottak, ahogy felvonultak a rendezvény helyszínére.
A megható és felemelő rendezvényen beszédet mondott többek között Nagy Zoltán polgármester, Zungert Balázs, csíkszeredai konzulátus beosztott, valamint dr. Görög István szervezetünk elnök-helyettese. Gyergyószentmiklós polgárai nevében Nagy Zoltán úr zászlószalagot adományozott szervezetünk részére, megköszönve azt az áldozatos munkát, amelyet a HTBK Székesfehérvári szervezete végez, a gyümölcsöző együttműködés és a hagyományápolás érdekében.
A beszédeket és a műsort követően az emlékezés virágai kerültek elhelyezésre. A programot a magyar és a székely Himnusz zárta. A műsor talán legmeghatóbb momentuma volt, amikor egy helyi 93 éves bácsi elszavalta a Szózatot ízes magyarsággal.
A vasárnapi vacsorát egy kissé előbbre hoztuk, hiszen másnap, hétfőn indultunk haza. A hazaúton távolból megtekintettük a Tordai Hasadékot, melyről Igari Antaltól hallhattunk lebilincselő előadást. Megálltunk Torockón, megcsodálhattuk ezt a remekbeszabott építészetet, majd folytattuk utunkat. Menet közben Gyulafehérvár történelmünkben betöltött szerepéről hallhattunk előadást, néhány kisebb megállót követően 19.30-ra meg is érkeztünk a kiinduló pontunkra, a székesfehérvári Tiszti klubhoz.
Összességében elmondhatjuk, hogy eseményekben gazdag négy napot tudhat maga mögött a csoport, mindenki élményekben gazdagodva tért haza.
Mindez köszönhető elsősorban a fő szervezőnek Silye Sándornak, és akik az elnökségből még támogatták: dr. Görög Istvánnak, Sajner Gyulának.
Az egész utat élvezetessé tették Igari Antal ismertetői, aki igazi mélységi betekintést nyújtott, az egyes történelmi eseményekbe.
A tanulók jelenléte, tevékenysége tovább színesítette a kegyeleti túrát. Reméljük, hogy társaikkal megosztva az élményeiket, további fiatalok is kedvet kapnak az ilyen jellegű tevékenységhez. Velük a kapcsolat ezzel nem ér véget, hiszen a továbbiakban is szorosan együttműködünk, annak érdekében, hogy a kapcsolat tovább erősödjön.
