Mohács, ami nem vész, avagy két nap örömei délen

2017-11-13

Mohács, ami nem vész, avagy két nap örömei délen

Október utolsó hétvégéjén ismét útra kelt a HTBK társulata, hogy Pécsen, Siklóson, Villányban és Mohácson tett tanulmányi útján ismerkedjen meg országunk déli vidékével, a tudni valókkal. A vártnál valamivel kevesebben – 26 fő – indultunk közösséget is kovácsoló utunkra. Szombaton reggel előbb Pécs felé vettük az irányt, a Mecsek fővárosában 3 órát töltöttünk el együtt és külön. Voltak, akiket elbűvöltek a múzeumok (pl. Vasarely), egy másik csapat a dzsámi érdekességeit tekintette meg.

Az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert amikor kijöttünk a templomból láthattuk, míg bent voltunk zuhogott, de szerencsére sem előtte, sem utána nem. Pécs belvárosával való ismerkedést követően indultunk Siklósra, ahol elfoglaltuk szálláshelyünket. Rövid pihenő után felsétáltunk a közelben levő várba, ahol a Kéklámpások napja rendezvénye (rendőrök, mentők, tűzoltók) zajlott. Idegenvezetővel felfedezhettük a várat, megtudtuk mindazokat az érdekességeket, amelyeket eddig csak láthattunk korábban, de ismeretek híján egyszerű nézelődéssé szelídült hajdani ott létünk. Az élménnyel feltöltődve indult a csapat nagy része Villányba, néhányan maradtak a Siklósi fürdőben, illetve a szállodában vetették be magukat a wellness részbe. Villányban a Gere Tamás és Zsolt pincészete vendéglátását élvezhettük. Az ínyenc élvezeteket a kiváló hidegtálak és a prémium borok jelentették.

Vasárnap Mohácson, a Nemzeti Emlékhely, az Emlékpark ismeretei jelentettek tartalmas órákat a csapat tagjainak. Mindent elmondott vezetőnk az 1526-ben ott történtekről, azokat is, amelyek kimaradtak hajdan történelmi tanulmányainkból… A Paksi halászcsárda zárta a napunkat, az időjárás, a tájfunszerű szél tette emlékezetessé a hazautat.

Még szerencse, hogy nem fújta el a szél a mögöttünk hagyott idő – bizonyára – szép emlékeit!

Fotó és szöveg: Silye Sándor