Két kiállítással és két hangversennyel elkezdődött a nyár a Katonai Emlékparkban Pákozdon. „Tüzesen sütött le a nyári nap sugára” mindkét alkalommal, minként a Múzeumok éjszakája rendezvényen is, de akik eljöttek, állták a meleget derekasan. Mert megérte. A Fehérvári és a Kaposvár Helyőrségi zenekarok programja élmény volt azoknak, akik kedvelik a katonazene műfaját, és azoknak is, akik nem hívei annak, mert a kedvükre szólhattak a rock, pop, jazz átdolgozások. Műélményként szórakoztatóak voltak, szórakozáskánt művészeti élményt nyújtottak.
Kiemelkedett az eddigi programok közül a nagyváradi színművész, Meleg Vilmos „Magyarnak lenni” című önálló irodalmi estje. Szépen zengett a magyar szó Ady Endrétől és társaitól, mindenki szájtátva, néha kissé párás szemmel hallgatta, mit hallgatta, itta a csodálatos szavakat. Arról, hogy ő, te, mi, ti, ők szerte a világban, bárhol is élünk, nem feledjük, nem feledhetjük a gyökereinket. Különös hangulatot, jelentőséget adott annak az egy órának az a tény, hogy a versmondó Erdély „országból” jött, ahol fontos, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja. Morajos halk, vagy nagyon is hangos?
-Azokat a nemzeti érzéseinket őszintén tükröző szavainkat szeretem elmondani, amelyeket 200, 100, 50, 10 éve, vagy két perce vetettek papírra, amelyek kortalanok és elévülhetetlenek. És amíg ott, Nagyváradon is tudjuk hallatani a hangunkat, hol morajosan, hol halkan, de töretlenül a rendezvényeinken keresztül, és ünnepeljük a múltunkat, addig szorgalmasan meg is tesszük azt. Sokáig nem adjuk fel önmagunkat és ezzel a magyarságunkat sem! – mondta a művész.
Szép este, szép esték voltak.
Figyelem! Folyt. köv!
Írta: Silye Sándor
Fotó: KEMPP