Nem is oly régen történt, 10 napja, hogy megemlékeztünk halottjainkról, végig jártuk az elhunyt katonatársak síremlékét, akik a Honvédség és Társadalom Baráti Körhöz kötődtek valamilyen formában.
Aztán november 11-én, azaz 11. hó 11-én, 11 óra 11 perckor Székesfehérváron és Pákozdon több helyen is gyufa sercent, öngyújtó lángja lobbant, életre keltve a gyertyák holt kanócát, hogy az imbolygó lángok felélesszék a valamikor a harctereken elhunyt katonák emlékét. Azokét, akik akarva, akaratlanul is részesei voltak a harci cselekedeteknek, vagy hivatásuk részeként ásták be magukat a védelmi állásokba, vagy (be)hívó szóra öltöttek egyenruhát, ragadtak kezükbe puskát, s tették, amit tenniük kellett. Hazájukért, otthonukért, családtagjaikért, meggyőződésből, kötelességtudatból, esetleg netán kényszerből.
Székesfehérváron 12 helyszínen történt meg mindez, de a gyertyák lángja világított Pákozdon, a Nemzeti Emlékhelyen is mindazokért, akik már nincsenek, nem lehetnek itt, hiszen életüket áldozták az akkori múltban a jelenért, a jövőért. De nem csak szűkebb környezetünkben jelentett az megható eseményt, hanem szerte az országban, és azon is túl.
Mert katonáink emlékét megőrizzük örökké!
